10 év múlva már nem kell hétvégén korán kelnem, hogy versenyre vigyem.
Nem kell majd görnyednem a kád fölött versenyruhát mosva vagy meggyőződnöm róla, hogy minden cipő, kiegészítő a táskában van-e.
Nem lesz már rám szükség, mint a legnagyobb szurkolóra.
Nem töltöm majd a hétköznap délutánokat és a hétvégéket a parkett szélén, vagy a parkolóban várakozva.
Ez az idő egy szempillantás alatt elrepül majd, ahogy az első 8 év is, és egyszer csak újra lesznek saját hétvégéim.
De amíg eljön ez a nap, szívesen lemondok bármilyen időmről, és leszek sofőr, lelkitámasz és a legnagyobb szurkoló a parkett szélén, akár tetszik, akár nem!
Éljen minden szülő, aki hóban, szélben, napsütésben, viszi a gyerekeket, ott áll és támogat! 
/Várhalminé Kovács Mária/
